(Boosey, hogy nevetséges mozdulatokat hajtson végre; becsapni valakit színlelt varázslat segítségével; gyakorolni a jövendőmondást. A cím egy Proustian pillanatra utal, amelyet teljesen váratlanul tapasztaltam meg első kínai tartózkodásom során : 2008-ban és 2009-ben többek között Hongkongban és Guangzhou-ban jártam. A régi és szegény lakóövezetek hangulata szűk, kanyargós sikátorokkal, ambuláns élelmiszer-árusokkal és piacokkal mindezt nem messze a túlméretezett videoképernyőktől, az ultramodern épületektől és a csillogó bevásárlóközpontoktól, amelyek a rég elfeledett gyermekkori élményeket idézték elő. Nagyon emlékeztetett Szöulra az 1960-as évekre, a koreai háború utáni időszakra és a radikális modernizáció előtti időszakra. Olyan körülmények között, amelyek már nem léteznek a mai (Dél) Koreában. Különösen emlékeztetett egy szórakoztató társulatra, amelyet gyermekként számos alkalommal láttam Szöul egyik külvárosában. Ezek az amatőr zenészek és színészek faluról falura utaztak, hogy a saját készítésű gyógyszereket, amelyek a legjobb esetben is hatástalanok voltak, az emberekre kényszerítsék. A falusiak csábítására énekléssel, tánccal és különböző mutatványokkal játszottak. (Még mindig emlékszem, hogy a telkek szinte mindig a viszonzatlan szerelemhez kapcsolódtak, és hogy az előadás elkerülhetetlenül a hősnő öngyilkosságával végződött.) Mindez rendkívül amatőr és giccses volt, mégis hihetetlen érzelmeket váltott ki a nézők körében : ez aligha meglepő, tekintve, hogy gyakorlatilag ez volt az egyetlen szórakozás a szegénység és elnyomó struktúrák által jellemzett mindennapi életben. A szórakoztató elektronika és a játékok (nem is beszélve a művészetről) természetesen ismeretlenek voltak. Ezért az egész falu jelen volt ezen a"nagy eseményen", amely körülményből mások is profitálni akartak : jövendőmondók, hegyi árusok és utazó árusok. Ezek között voltak parókakereskedők is, akiktől a fiatal lányok pénzt kereshettek családjuk számára a pigtailek feláldozásával. Gougalon nem utal közvetlenül az utcai színház dilettáns és kopott zenéjére. A fent leírt emlékek csupán keretet nyújtanak, csakúgy, mint a mozgalom címsorai nem szemléltetőek. Ez a darab egy" képzeletbeli népzenéről " szól, amely stilizált, önmagában megtört, és csak látszólag primitív. Gougalon-jelenetek egy utcai Színházból : tanulmányi pontszám - Hawkes Pocket Score 1506 (puhakötés).
